Nna, végre! Megvan az 5ös kapu. 2021.december 31. 23:54.
De merre lehet a 19es épület?
Ijesztőn felszisszen majd elsírja magát a 10 éves kislányunk a hátsó ülésen.
– Félsz?
– Nem. Fáj.
A János Kórház telefonosa útközben elszórakoztatott, azzal viccelődött, hogy szívesen eltolja a kórházat Dunakeszire, hogy ne kelljen annyit utaznunk. Erre én megköszönve az ajánlatot elméláztam, hogy a betegek biztosan elcsodálkoznának, ha a Városmajor mellett épületestül, ágyastul lecsorognának, majd a Moszkván átevickélve a Margit hídra tévednénének, ahol már gyülekeztek az emberek a járdán, a legjobb helyeket foglalva. A városi magán tűzijátékokat innen lehet a legjobban megcsodálni.
Tűzijátékból Dunakeszin se szokott hiány lenni, pár misit lazán elpuffogtat ez az “önzetlen” közösség.
Még fülünkben csengnek a szilveszteri rádió kabaré poénjai, nevetései. Én kicsit csalódott vagyok, hogy nem KAP zárta az évet, aki úgy meg tudja mondani a tutit, van benne message, tréfa, éleslátás. Az autóban végig reménykedtem. Hiába. Sebaj!
A gyerekfülészettel aznap ügyeletes János Kórház vadregényes épületei között bolyongva keressük a megfelelő épület megfelelő bejáratát. Eközben ismerős érzés fog el, mint amikor először kóvályogtam Brüsszelben, hogy megtaláljam az Európai Bizottság egyik igazgatóságának megjelölt tárgyalótermét. Azt hinné az ember, hogy az adott szakterület igazgatósága mondjuk 1 emelet, de nem! Inkább 2-3 Mariott Hotel nagyságú épület.
– A fülész orvos itt van? Apropó, boldog új évet!
Kérdésemet a nővérszobában eldurranó pezsgő bár kissé elnyomta, mégis gyorsan válaszoltak.
– Éppen műtőben van a doktor úr, hamarosan meg is érkezik.
Kockáról kockára lassan és halkan kúszik a Himnusz a sebészeti osztály folyosó hideg kövén, óvatosan, fel ne ébressze a színes mennydörgés mellett aludni képes gyerekeket. Pedig a várost beterítette az ezernyi robbanás. Amikor kiszálltunk az autóból, hüledező sikolyok kórusa szűrődött ki a résnyire nyitott ablakokon. Nincs az a bohócdoktor, aki ebben pillanatban jobban tudná feledtetni az ideiglenesen bent lakók fájdalmát, honvágyát.
Ülünk és várakozunk a folyosón. Közben szüleivel érkezik egy lány, akinek papírtrombitás balesete volt: fújkálás közben valaki nekirohant és megsértette a trombita.
Kislányunk jajong és szenved, miközben retteg, hogy még ennél is fájdalmasabb lesz a vizsgálat és hogy végül bent kell maradnia.
Szerencsére kis szakszerű tisztogatás után a középfül-gyulladás otthonról kezelhető gyógyítható!
Szemben a Mammuttal rálelünk az ügyeletes gyógyszertárra. Kikászálódik a törékeny álmából felriasztott gyógyszerész, közben ocsúdunk, hogy mi vagyunk az első vásárlók az évben.
A lámpafénynél átfutom az ismeretlen fájdalomcsillapító adatlapját, leszámolom a megfelelő mennyiségű cseppeket, majd a kacagó gyerekszájba borító, tudván, hazafelé úgyis elalszik ne kelljen ezzel már bajlódni lefekvéskor. Önfeledten kacag, mert elképzelt egy szobrot, amelyet ezévi első vásárlásunk emlékére avatnak majd fel, bronzból kiöntve, ahogyan számoljuk a csigalassúsággal lepottyanó első cseppeket.
Az éledező város élénkülő forgatagában romantikus hajnali sétánk hamar ér véget, de a kacagás és az élmények sorolása még folytatódik az autóban. Alig várja, hogy el meséje a barátainak. Vidáman locsog, mennyire lehetetlenül friss, majd egy pillanatban úgy biccent oldalra némán, mint a hipnotizőr csettintésére Woody Allen és Jelen Hunt a Jade skorpiója filmben.
A boldog új évet ezennel megnyitottuk.
Hubadúr