Egy interjúban megkérdezték, kivel találkoznék szívesen, legyen az élő, vagy nem élő személy.
Azt feleltem, Lennonnal. John Lennonnal.
Kíváncsi vagyok, ma hogyan gondolkodna a világról!
Leülnénk a párnákkal kibélelt szobában, Yoko, hozna nekünk teát, feltennénk egy régi lemezt, és dumálnánk, nevetgélnénk.
Sztorizna a forgatásokról, a koncertekről, a technika fejlődéséről, a srácokról.
És mesélne, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyire felgyorsult, mintha még mindig a Hard days night filmben rohangálnánk mindannyian.
Mesélne arról, hogy végül nem is volt fájdalmas 64 évesnek lenni, érdekesnek találta, és poénból feltette a When I’m sixty-four számot akkor. Jót nevetett rajta, hogy fel sem tűnik, mennyire „öreg” már, pedig belül tökre laza, nem kell etetni őt, még megkeresik barátok, ismerősök, viszont nem gyomlálgat otthon, és a dal írása óta se cserélt ki egyetlen villanykörtét. Szóval nagy mellényúlás ez a dal, nem jött be a prognózis.
Eközben tudja jól, hogy nem mindenkinek adatott meg ilyen egészséges és aktív öregkor.
Regélne az ihletről, ami megszállja és a zongorához, vagy a gitárhoz láncolja. És hogy mekkora szabadságot él meg így, „leláncolva”. Miközben csodálattal és izgatottsággal nézi a papírra kanyarodó verssorokat, amit majd eldalol.
Mesél a sok könyvről, amelyben különféle eszmék bontják ki elképzeléseiket, hogy mennyire fontos az egyenjogúság, a munkások társadalma, a nők megbecsülése, az értelmes időtöltés, az embert és jellemét formáló művészetek.
Sztorizgatna a lovaggá ütésről és arról, hogy milyen vicces és polgárpukkasztó ötletei voltak a a Brit Birodalmi Rend kitüntetés visszaküldésére.
Odaülünk a fehér zongorához, amin azt a – ahogyan önmaga fogalmazott – „mézzel leöntött” Imagine-t játszotta. Yoko újból elhúzta nekünk a függönyöket és mi csak bolondoztunk, klimpíroztunk, dzsemmeltünk.
Kipörgetünk egy dalt a virágokról, a rigók trilláiról, egyet a cancel culture nonszenszéről, az ukránok hősiességéről, és egyet az orosz kiskatonák nagymamáiról is, a szélsőségek tornádó erejéről, az internet jóságáról és átkairól.
De az is lehet, hogy dög unalom lenne Lennonnal az egész délután, amit náluk töltök, mert csak a SZERETETről beszél. Hogy másra tényleg nincs szükség.
Hubadúr
