Hát az úgy volt, hogy a keszthelyi esküvőről hazafelé jövet hajnalban beugrottam Kapolcsra. Hajnali fél 4kor parkoltam le a még pezsgést mutató Folk udvarnál. 3 srác húzta-vonta hangszerét és a jelenlevő fiatalok az összes dalt ismerték, énekelték. Aztán, újból tánra penderültek. A legényes 5kor már csak 2 embert csigázott fel, de a forgatós több párt is.
Ott álltam könnyeimmel küszködve, mennyire csodálatos is ez a magyar népzene, és a népzene mint olyan! Hogy ezek fiatalok mennyire gazgadok lelkiekben, mennyire beleteszik magukat, nem foglalkozva semmi körülménnyel, hátrahagyva az élet minden gondját, veszélyét. És tisztán mulatnak, dalolnak. Ilyenkor hajnalban a közismert versszakokon túl előkerültek a pajzánabb, trágárabb, szitkozódós-kiátkozós strófák is, amelyeken hol nevetünk, hol meghökkenünk.
Marosvásárhelyi srácok zenéltek, akiktől így egy rögtönzött koncertet kaptam. Hogyan is halálhatnám meg, hát fizettem nekik egy kör italt, amit kértek. Még egy jót beszélgettünk a pult vonzásában, aztán újra belecsaptak a húrok közé.
Világosodott, kezdtem pilledni a hosszú és izmos volt a nap: Korán indultam, mégis több, mint 3 óra volt, mire leértem Keszthelyre, az egyik legnagyobb meleg volt aznap, az áram 10x ment el az esküvőn, torkaszakadtából énekelve mentettük meg a sötét perceket, a násznép hangulatát, és a menyasszony erős, de próbára tett jó kedvét, aztán még 1 óra Kapolcsig, és akkor még a gyönyörű fiatalok éneke, tánca.
Reggel felkerekedtem és nyakamba vettem a Művészetek Völgyét és együtt ébredeztem az emberekkel, a kultúrával.
Első konkrét utam a Kaláka Versudvarhoz vezetett, hogy koccoljak Lackfi Jánossal, akivel személyesen ugyanilyen körülmények között 6 éve találkoztam, szinte napra pontosan ugyanekkor (akkor Sümegről egy texasi pár esküvőjéről ugrottam be hazajöhet, szervező: Diana Sido)
János ott van? Kérdezem az önkéntest. Megnézem, feleli. Kihívja és János széles mosollyal köszönt.
Hihetetlen: 6 év után is emlékezett rám, a nevemre, foglalkozásomra, kibeszéltük az irodalmat, a munkásságát, sztorizott volt barátjától, Gyurkáról (Faludy György), aki pedig nagy cimborájáról, József Attiláról mesélt neki. Egyszerűen tapinthatóvá vált az irodalom, a közösség, aminek János része.
Legutóbb Kisorosziban Péterfy Gergely író házában éreztem ezt a kézzel fogható közelséget, ezt a miliőt, hogy minden sarkot, polcot átjár a magyar és világirodalom, lapul és kandikál az alkotás, a kinyilatkoztatás, a gyönyörködtető változatosság, a Múzsák lábnyoma…
Az Udvar házigazdájával 3x búcsúztunk el, végül 1 óra elteltével, amikor már a Kaláka koncert (kész rakkendroll volt, együtt buliztak bölcsődék, ovisok, és felnőttek!) kezdődött, sikerült sokadszorra kezet fogni, minden jót kívánni.
Annyi emberrel össze lehet futni. Nini, itt jön szembe velem Kőhalmi Ferenc, zseniális-muzikális bűvész. Fantasztikus orgánuma, színpadi jelenléte, komoly üzenettel bíró kacagtató könnyed és bulis gyerekdalai vannak. És nem utolsó sorban ő vezette be a bűvészet világába néhány alaptrükkel Fehér Péter ceremóniamester barátomat is, aki az ország első bűvész-ceremóniamestere lett így (mi pedig együtt a TandemCM alkalmi duó lettünk).
Végül – miután keresztbe-kasul bolyongtam Kapolcsot – még elzarándokoltam a Momentán Udvarhoz, ahol éppen kontakt táncot tanított rengeteg lelkes fiatalnak és kortalan idősebbnek Grecsó Zoltán táncművész. Rajta is lehet látni, mennyire rendben van, olyan szép a tekintete, minden mozdulata finom, mezítlábas járása az aszálytól kiégett szúrós füvön is puha, és olyan erő nélkül adja át a feladatok lényegét a körbeállók számára, hogy valami csodálatos. A távolabbi emberek heverésznek, pihegnek, látványt, hangulatot befogadnak, várják a színpadi előadást, ők meg vagy 50-en hajló fának, mint a Sorstalanság film tikkasztó melegében a betonplaccon az éhező, ájuldozó embereket alakító színészek.
Megindított, mennyi nyitott ember él a kis országunkban, akik szeretnének még többet kapcsolódni önmagukhoz, másokhoz, egymáshoz, a művészetekhez, hajlandók az időn és a nem kis pénzen túl személyes energiát is áldozni, belefektetni, hogy valami igazi élménnyel gazdagodjanak, másnak, egymásnak, adjanak.
Hubadúr
Update: