A nagy találkozás előzményei
A Budapesti Műszaki Egyetemre már pontokkal felvettek februárban, így nagyon sokat kellett várnom a tanévkezdésre.
Végre eljött a szeptember, kollégiumba költözés, ismerkedés a Közlekedésmérnöki Kar naaagy hallgatóival.
Naná, hogy itt is volt tábortűz, danolászás, gitár! Kun Zoli (a Bananas zenekar frontembere) vitte a prímet, amikor egyszer csak beszaladt sörért.
Hogyhogy nem, rám bízta a gitárt, hogy vigyázzak rá, mert azt nem cipeli be a büfébe. Mire visszaért, addigra már lement pár nóta, naná, a kíséretemben.
Akkor ajánlotta figyelmembe a Műegyetemi Kórus csütörtöki próbáit. Így kezdődött el rendszeres kórusos életem, 5 éven át boldogan erősítettem a tenor szólamot.
Kamarakórus születik
Különféle irányból: az építőmérnöki, villamosmérnöki, építészmérnöki karokról, a karvezető iskolájából, az óvónőképzőből és a Budai Nagy Antal Gimnáziumból összeverődött egy baráti társaság. És egy szép turné alkalmával, ahol éppen Kodály csodálatos Budavári Te Deumját énekeltük, belekóstoltunk az acapellába.
És mivel hétfőnként a BME Központi épületének Aulájában próbáltunk, hát lett a nevünk Aula Kamarakórus.
Együtt nőttünk fel, együtt szilvesztereztünk, drukkoltunk a diplomáknak, phd-nak, egymásnak, hogy túléljük a szerelmi csalódásainkat, hogy megtaláljuk végre az igazikat. Együtt hordtuk ki a szopránnak az első babáját, együtt nyaraltunk, együtt készültünk, utaztunk a koncertekre, kórusversenyekre.
Rengeteget kaptam a kórustól. A zenén, a barátságokon át a konferálási lehetőséget és a tapsokat.
Képek az Aula Kamarakórus életéből:
Képek a 15. éves jubileumi koncertről:
(Fotók: Vadócz Dávid, Pillanatrablás)
