Hova tűnt a sok virág a ballagásról?

 

Felröppent és az egész országot bejárta a hír (itt és itt), hogy az idei ballagók a virágra szánt pénzt egy kiválasztott alapítványnak gyűjtik, segítve ezzel fogyatékos fiatalokon. Önmagában milyen szép ez a kezdeményezés!

„Nagyon örülnénk, ha minél több adomány gyűlne össze a kezdeményezésünkre! Természetesen őszintén örülök annak is, ha jelen vagytok, és bármilyen gesztussal hozzájárultok, hogy ez egy szép nap legyen. A virágcsokrok terhe helyett pedig büszkén viselem majd a kezdeményezés kitűzőjét, ami azt szimbolizálja, hogy egy különleges módon segítettem és méltó lépést tettem a felnőtté válás felé” – írta az Eötvös József Gimnázium egyik végzős diákja.

Mint minden újdonság, ez is azonnal alaposan megosztotta az olvasókat, kész kommentháború alakult ki, amibe nem megyek bele mélyen, hanem egy érdekes jelenségre igyekszek rávilágítani.

A Műszaki Egyetemen végzett logisztikusként elvarázsolnak a nagy, globális folyamatok, egymásrautaltság és a kölcsönhatás ereje.

Hogyan kell elképzelni egy világméretű logisztikai láncot? Ha például egy vasérc-kitermelő bányász csapat hosszabb ideig sztrájkol Mauritániában, vagy a vasércet szállító óriáshajó útvonalán háborús tengeri készültség, ellenőrzés lassítaná a szállítást, kihatással lehet fémtárgyak alapanyag-utánpótlására, a polcokon megjelenő árukra, és azok áraira.

Ugyanígy egymás nyakában élünk, egymás cselekedetétől függünk mindannyian.

Minden mindennel összefügg: minden egy.

Amikor pár száz diák a virágpénzt nem a virágüzletek felé szeretné irányítani, hanem rászoruló gyermekek javára, akkor komoly bevételtől esnek el a vállalkozók.

Joggal érezhetik azt, hogy velük ki van tolva ebben a pillanatban. Év eleje óta számítottak e jeles ünnepre, készültek, előrendeltek, beraktároztak, valószínűleg trendeket is követtek, fejlődtek az elmúlt évhez képest, és most nincs, aki megbecsülje őket a vásárlással.

Naná, hogy csalódottak!

Ez kérem a piacgazdaság. Akinek a markában pénz van, az dönti el, hogy mire költi. Semmi közünk sincs ahhoz, hogy éppen mobilra, nyakláncra, öltönyre, báli ruhára, mekire, sushira, főzelékre, italra, vagy alapítványra költi/szórja el.

Ezek a mai fiatalok tényleg megváltoztak!

Ezzel a menő lépéssel kiderült, hogy a mai fiatalokban tényleg maradt, vagy újrafejlődött egy ma olyan kevésbé populáris micsoda, mint a társadalmi felelősségvállalás, szociális érzékenység, segítőkészség.

Hogy miért éppen a virágokról mondanak le? Mert arra ott vannak nekik az emotikonok 😉 és messengerben elküldhető matricák. Számukra többet és egyszerűbben kifejez egy animgif, mint egy csokor virág. Átalakultak a szemünk láttára. De az is lehet, hogy ez csak az első lépcső, az első próbatétel.

Ki fognak halni a virágosok?

Nem hiszem. Viszont a vádaskodó és kétségbeesett hőbörgés helyett érdemes lenne felfigyelni erre a különleges akcióra.

Egy ötlet: ha már ennyire szociálisan érzékenyek, akkor bele lehet venni a virágkampányba, hogy milyen alapítványt támogat ezzel az üzlet és minden vásárló. Ki kell próbálni.

Vagy lezárják majd a mások jótékonyságán feldühödött virágosok is a körutat, mint a taxisok, mert megjelent valami újdonság, egy új súlypont, egy divathullám?

Félreértés ne essék, engem, aki hétvégente esküvőket vezet ceremóniamesterként ugyanígy érint a változás szele, még az is lehet, hogy teljesen elsöpör.

Lehet, hogy pár év múlva ők már házasodni sem akarnak, nem akarnak esküvőket, családi feszkókat, nagy költségeket, nagy parádét, inkább elmennek az addig összegyűjtött pénzből világkörüli útra, és utána még egy házibulira is futja.

Szabad gondolkodni!

Ez az adakozási hullám inkább egy jel, hogy óriási változás elébe nézünk. Lehet tehát gondolkodni, mihez kezdünk, ha a mostani gyerekek nem ugyanazokba az üzletekbe járnak, ahová anyu-apu 30 éven keresztül.

El szabad gondolkodni azon is, hogy egy egységnyi pénzmennyiség sorsáról milyen egyszerű dönteni egyik-másik irányba. Évekig a virágüzletek családjait támogatták, etették a ballagók és családjaik, ma (testi/lelki képességeket, családot) nélkülözőket, vagy virágképes mobilalkalmazást.

Pontosan ugyanígy működik a mindenkori kormányzat. Ha épít valamit, ha juttat X1 csoportnak, ágazatnak, akkor máshol nem jut annyi, nem jut elegendő X2-nek, X3-nak. Ha támogat gázárt, rezsit (nyugdíjasokat), akkor nem tud – annyi – iskolát fenntartani, utat javítani olyan színvonalon, ahogyan azt elvárjuk.

A pénztorta egy. Egyszer így osztják el, máskor úgy. A piac ebben könyörtelenül igazságos és igazságtalan is egyben. Ugyanakkor kiszámítható és szeszélyes.

Nekünk vállalkozóknak nem szabad szidnunk, magunkra haragítanunk a potenciális ügyfeleket, még akkor sem, ha tudatosan elkerülik a boltunkat. Meg kell vizsgálnunk, hogyan találhatjuk meg a módját az együttműködésnek.

Óriási feladat, naná! Pláne azoknak, akiknek emberöltőkig állandó volt az ügyfélköre és kiszámíthatóak voltak a szezonjaik.

De elítélni a nagybetűsbe kiröppenőket semmi szín alatt sem szabad.

Számítunk rátok, srácok!

üdv, Huba

Street Gábor HUBA

A szerző elkötelezett híve a könnyed, barátságos és professzionális rendezvényeknek, ünnepeknek. Ajándékdalaival pedig életre szóló élményt ad minden jelenlévőnek.