Kányádi Sándor és Kapui Ágota emlékére

Azonos napon értesültem róla, hogy távoztak az élők sorából: Kányádi Sándor és Kapui Ágota, költők.

Körülbelül ugyanakkor lépték át a magyar-román határt az elviselhetetlenné vált életkörülmények, a diktatúra folytató szorítása miatt.

Mindkettőjük átélte a fák hegyén is járkáló furcsa és befészkelődő félelmet.

Mindketten tanítók voltak. Míg Sanyi bácsi egész népét, Ágota – mióta én ismerem – a dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumban francia nyelvre tanította az osztálytársaimat és színjátszó kört vezetett magyar és francia nyelven (volt közös projektünk is 2000-ben: a Magyar Ének). Emlékszem, Párizsba is kijutottak egy Frankofón találkozóra, nagyon büszkék voltunk rájuk.

Sanyi bácsi nyelvezete könnyed játékos, még akkor is ha mély mondanivalót szőtt a verseibe

Ágota súlyos versei számomra a megfoghatatlan, a transzcendentális világban merült el.

Kányádi teljes életművet hagyott hátra, azt vallotta, már egy ideje nem ír verset. al

Versében gyönyörűen megírt soraihoz hűen szét osztogatta kincseit: többnyire az országot járva iskoláról-iskolára osztogatta tudását gondolatait az irodalom szeretetét és megismerését jelentő morzsákat.

Ágota feladatokkal teleírt asztali naptára, leadásra váró újság hasábjai, a régóta készülő városi rendezvények sora, a testvérvárosi kapcsolatok mint köldökzsinór Erdéllyel -, a család, a barátok maradtak.

Rengeteg ötlet, odafigyelés, gondoskodás, nagy beszélgetés, hazát-nemzetet féltő vers,  patronált könyv maradt még a tarisznyában, amit szögre akasztani kár is lett volna még ilyen korán, fiatalon.

Szeretettel és fájdalommal emlékezünk mindkettőjükre. Béke poraikra.

A számomra is új információt ma, a temetésen kaptam meg a búcsúztatóban: Kányádi Sanyi bácsi és Kapui Ágota személyesen ismerték és tisztelték egymást, olyannyira, hogy Ágota szellemi apjának tartotta őt. Különösen érint most ez a megérzés.

Utóirat: mindig csatoljátok be a biztonsági övet! Igen, hátul is…

Kapui Ágota: Transzcendens

És álmaimban másik létbe lépek,
a túlon túl, hol sarjad már a fény,
halandóságom más világok kulcsa,
hol testet ölthet újra a remény…
a születésnek szűk előterében
egyre csak fogy a vékony levegő,
az anyaméhnek légüres terébe
kulcslyuknyi fényt ereszt be a jövő.
Kitépni lényünk buroknyi világból,
s egy másik létbe csúszni meztelen,
a ridegségnek fájdalmas csodája:
átfonja tested mind a négy elem.
És átölel és karjaiban ringat
s te feleded, hogy mi volt a neved,
hogy út voltál te magad is egy létbe,
két világ között egy résnyi átmenet.

 

Kányádi Sándor: Távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

 

Street Gábor HUBA

A szerző elkötelezett híve a könnyed, barátságos és professzionális rendezvényeknek, ünnepeknek. Ajándékdalaival pedig életre szóló élményt ad minden jelenlévőnek.