Hova tűntek a nők?

Csak egy levelet akartam éppen föladni a postán, türelmesen kivártam a sort, és amikor végre valahára sorra kerültem, az egyencsíkos, a szempillára gyúró mindig mosolygós postáskisasszony felállt, biccentett egyet a fejével, kitette a „Kiszolgálás a másik ablaknál” barnára agyonfogdosott félbe hajtott ánégyest, kipördült a gurulós székén, majd eltűnt a levélszortírozó fakkos szekrény mögött…

Éppen fölpakoltam a félnedves ronggyal frissen letörölt szalagra a pékárut, a tejtermékeket, a zöldségeket, a babakaját, a tisztasági cuccokat, meg a söreimet, és az autóillatosítót, amikor a „Következő vásárló” alumíniumot elvéve hangos csattanás kíséretében a sínen a mögöttem állónak csusszantotta, meg se kérdezte, hogy klubtag vagyok-e, van-e bizalmi kártyám, vagy szupershopom, felállt és a kasszák között elslisszolt egyenesen hátra a felvágottak irányába…

Csak arra voltam kíváncsi, vajon készült-e a mai napra, így aztán egy egyszerű kérdést tettem neki fel a Püthagorasz tételével kapcsolatban, amikor a kamaszlány csendesen letette a krétát, letörölte a táblát, helyére ment, kezébe vette a mértékegység-átváltó segédletet és kilibbent a folyosóra, onnan az utcára…

Végre valahára a 623-as sorszámomat jelenítette meg a piros digitális kijelző, hangos lifthanggal, és az 5-ös számmal, ami elé leülve benyújtottam a friss adásvételi szerződésemet földhivatali érkeztetésre (hogy aztán elvihessem a bankba, ami után haladéktalanul utalják a kölcsönt, támogatást), rutinnal vette el kezemből a hölgy, kinyitotta a fiókját, ahol az a nagy és börtönítéletek hitelesítését megidéző érkeztető pecsét volt, majd vissza se nézve kilépett a helyiségből…

BCG oltásra vittem éppen a fiamat (igen, minden rendes embernek fia van, a lányokkal csak a baj van, de akkor ki szülte?), időpontra mentünk, pontosan szólítottak az előzetesen gondosan lefertőtlenített rendelőbe, ahol a végtelenül kedves és tudásával és megnyugtató kedvességével bőségesen adakozó doktornő csemete bal karját lefertőtlenítette a pici pamaccsal, odakacsintott a sírásra görbülő száj fölötti kétségbeesett tekintetre, majd levette a macis köpenyt és a oltóanyagok szünetmentes áramelllátású hűtője melletti ajtón távozott…

Beléptem kedvenc belvárosi épületem 5. emeleti titkos lakásába, ahol hangulatos fények, trópusi illatok és lágy rajongói simogatások segítik a város zajától megfáradt üzletembereket a férfiak és nők közötti különbségből fakadó összhang szépségét megélni, éppen lesimította rólam az elegancia és fontosság összes jelképét, magáról pedig a mindent sejtető távolkeleti selyemköpenyt, ott álltam egy szál Gucci zokniban, amikor könnyedséggel beleugrott a farmerébe és a kötött pulcsijába, majd nagyot rázkódott a körfolyosó ajtaja…

Hagyományőrzőként szívesen megyek magyar táncházba, ahol elsajátíthatom a magyar kultúra letűnt és megmentett emlékeit, életet csiholhatok beléjük, például egy jó kis mezőségi keretén belül, a remekbe szabott veretes legényes után a csinosabbnál-csinosabb és csillogó szemű csajok között válogatva felkérek egyet a párostánchoz, mellém penderedik a plisszészoknyájában, éppen hogy átkaroltam volna kikeményített és vasalt blúzzal takart karcsú derekát, azzal a lendülettel kitáncolt a folyosóra…

Karnyújtásnyira voltunk a vakcina bevezetésétől az óriási társadalmi nyomás alatt 6 hónapos megfeszített, szinte éjjel-nappal tartó kutatási munka végefelé, az utolsó kérdéses pontnál a generális ötletet kellett volna letisztázni és összevetni az eredményekkel, értelmezni a teszteket, és finomítani a legyárthatóságán és bevezethetőségén, amikor a Nobel-díj potenciális kutatócsoportot alapító tudós hölgy szó nélkül kipenderült a csúcslaboratórium ultramodern épületének forgóajtaján…

Az egész országot, nemzetet érintő presztizs-találkozóra várt a nemzetközi sajtó, az érintett szervezetek, meghívott vendégek koszorúja, amikor hónapokig tartó szervezés és újra-újra átszervezezés után, közvetlen a kamerák elől is elzárt tárgyalóterembe lépve az ajándékátadást és forró kézfogást követve a diplomáciai elékészítés során felmerült kérdéseket tartalmazó nemzeti színes szalaggal átkötött mappát és díszes megállapodást mutatóujjával megbökte, a 2 embernyi magas diófaajtótón tenyerét végigsimítva az elnökasszony elhagyta a komor festményekkel teli termet.

Mégis hova tűntek ezek a nők, akiknek különböző az élethelyzete, adottsága, vágya?

A postáskisasszony hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve gyorsan megfőzzön és férjét egész nap meleg és tápláló étellel várja.

A kasszásnéni hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve kitakarítsa a kádat, hogy párját tiszta fürdőszobával várja.

A kamaszlány hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve törekedjen a továbbtanulás elkerülésére, csökkentve ezzel saját esélyeit munkaerőpiacon, a mértékegység-átváltó segédlet pedig jól jön a receptek értelmezéséhez.

A földhivatali ügyintéző hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve elkezdjen örülni az életnek, még ha bántják is odahaza.

A gyerekorvos hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve felismerje, hogy nem kell ugyanannyit keresnie, mint férfitársai, lemondjon hétvégi többletjuttatásairól, sőt praxisáról, hogy ne kerüljön versenyhelyzetbe frissen végzett férfikollégájával.

A hivatásos társalgónő és masszőr hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve részesüljön az életet adó csodában, amit az előző óvatlan ügyfelének köszönhet.

A néptáncos csaj hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve mások terheit is átvegye és cipelje.

A kutató professzor asszony hazasietett, hogy kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve otthon élje meg a hivatását.

Az elnökasszony kiteljesedjen, jelen legyen ott, ahol senki más nem helyettesítheti és felelősséget érezve iskolából hazaért gyermekét megvigasztalja, hiszen Püthagorasz tétele nélkül is tud majd a nagybetűs életben életet (remélhetőleg fiút!) adni, főzni, takarítani és az otthon melegét biztosítani, mindezzel hozzájárulva ahhoz, nehogy elnőiesedjen a diplomácia.

A döntés a kezükben volt. Döntöttek. És ettől erősek.

Mi pedig uraim, bátrak.

Folytassuk?

Merjük helyettesíteni ott a nőket, ahol lehet!

Bárcsak számunkra is magadatna a szeretet és másokról való gondoskodás szépsége!

Hubadúr

A dőlt betűsek sajnos nem saját kitalált szövegek.

Street Gábor HUBA

A szerző elkötelezett híve a könnyed, barátságos és professzionális rendezvényeknek, ünnepeknek. Ajándékdalaival pedig életre szóló élményt ad minden jelenlévőnek.