Pontosan 2 éve lett Dunakeszi díszpolgára Sajdik Ferenc. Ebből az alkalomból írtam neki egy ajándékdalt az életéről, munkásságáról.
Azt megelőző évben egy színes és vidám kiállítás megnyitóján vettem részt, ahová a jól ismert és teljesen friss karikatúráit, képeit hozta el a grafikus.
Szellemes poénokkal, csattanókkal, vizuális tréfákkal tűzdelt maszatok, laza ecsetvonások, kifejező ábrázatok, fizimiskák. Szemet gyönyörködtető böngésznivaló volt. A könnyed ábrázolásban minden kép előtt a mély üzenet és mondanivaló gondolkodtatott el.
Akkor a kiállítás szervezője körbeadott egy lapot, hogy írja rá a nevét, aki támogatja Sajdik Ferenc díszpolgárrá avatását. Gyanútlanul én is aláírtam, miért is ne!
Aztán kaptam egy meghívót is az ünnepélyes átadásra. Addig elég sok mindent elolvastam a Mesterről, és megtudtam, hogy Dunakeszi az ő szíve csücske marad mindörökre, hiába már máshol él.
Így készült el egy újabb hírességnek az ajándékdal (Hubadúr-dal), amelynek a szövegét itt elárulom.
32000 napja, hm, hogy a német féltekén
Kaján-mosollyal arcomon láttam meg a fényt
vágtáztunk apámmal, bejártuk a lóversenyeket
a sziporkás humort tőle kaptam – még az is lehet
szüleim adták az 1. pasztelkrétákat kezembe
akkortájt költözött a derű végleg szivembe
a balett könnyedségével lendült a ceruza
drága mami ezt pakolta nékem a batyuba
Romhányi a rímben volt király
nekem se “csak térkép e táj”
Máriával én
boldog vagyok rég
a Ludas Matyi asztalánál
telt el 30 év
van hogy bicska nyitogatja néhány zseb bugyrait
akkor indul el színes karikatúrára a grafit
girbe-gurba útvonalon, vicces tükörképeken
mutatom be, milyen lehetne, hogy képzelem
nem bántom a pókot, bár bevallom, nem kedvelhetem
úgy állok bosszút rajta, hogy jó rondára színezem
nyitott szemmel járom az utcát, te is láthatod
és mindenkiben meglelem a lerajzolható állatot
a rajzaimban minden benne van
nevessetek rajta boldogan!
madár, kutya, bolti eladó
tündöklés, vagy banális zakó
egy díjátadó mindig leforráz
átvehetné a Ho-ho-ho-horgász
mért jöttem el, biztos érdekel:
“egy kicsi mozgás mindenkinek kell”
A csattanóval ellentétben sajnos a művészúr nem tudott eljönni személyesen, így lánya vette át az elismerést a polgármester úrtól és az Aranylemezt tőlem. Őt látjuk a fenti képen.
A CD-re felénekelt dal nem maradt “meghallgatatlanul” és megválaszolatlanul.
Címemre kaptam egy kedves névre szóló karikatúrát a trubadúrról. Azóta is jó kedvre derít a rajz.
Sajdik Ferenc személyesen is felhívott, hogy megköszönje. Igazán hálás vagyok. Ekkor elmondta, hogy nem akarta ő kihagyni az ünnepséget, bár valóban nem szereti a tömjénezést, ajnározást, de családi okok miatt otthon kellett maradnia.
Csukás István halálakor sokat gondoltam rá is, hiszen egy remek alkotótársat és cimborát veszített el személyében.
További jó egészséget kívánok!
Huba
F: Sunny Photo
