A választásokhoz közeledve egyre több és újabb nagyszerű videó kerül napvilágra, amiben egy – a nép ajkán – megszólal egy – ahogyan olvastam: IQ-szegény – nő, férfi, akinek a nyakába varrják a szavazótáborok össztudását a videón röhögők, szörnyülködők.
Az, hogy valakit milyennek látunk, a képességei (mennyire tud, képes), környezete (milyen mintákat látott, hagyták-e, támogatták-e kíváncsinak lenni), lehetőségei (van-e pl. könyvtár a közelben), körülményei (va-e pénze pl. könyvre) is befolyásolják, meghatározzák. Ahogyan a mi saját látásmódunkat, éleslátásunkat is.
Vajon mi mennyire vagyunk tájékozott(abb)ak? Mennyire megbízhatók a forrásaink, ami alapján összegzünk, felismerünk, megemésztünk összefüggéseket?
Felismerjük-e, hogy a média egy tömegben mindig a “furcsát” keresi? A hülyeséget, a meghökkentőt, az átlagtól – gyakran ordítóan – eltérőt.
Felfogható ez akár szórakoztató elemnek is, ami elviszi a hátán az adott cikket. Sajnos ezek ragadnak meg bennünk a legjobban. Mint Szalacsi ojjektuma, meg a legyentánc és a polgárjenő.
Nekem minden esetben fáj, ahogy röhögünk egy kevésbé olvasott, intelligencia, helyesírás, szóhasználat tekintetében a magas műveltségtől távol álló embereken.
Erről jut eszembe Márai Sándor Füveskönyvében mit írt a A jellem műveltségéről:
“Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi szellem tűnődéseiről? Úgy érzed, „művelt” vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegű ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak! De maradj csak könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olvasottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél. Nem, a „műveltség”, mikor farkasszemet néz az emberi szellem világegyetemével, meddő és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérezni már az élet erőfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak előtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bősége a jelenségek és tünemények összegéből. Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad műveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved műveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.”
Szóval általánosítani? Na még mit nem!
Te hogy látod?
Hubadúr
