Te is megfigyelted, hogy a sulibezárással, a home-ofice-szal hirtelen olyan térbe kerültél, a karanténnal, ahol megnövekedett a létszám?
Zavartan bolyongsz a lakásban, és keresed a pillanatnyi csöndet, magányt, hogy saját gondolataidat is meghalld?
Eközben kell
- figyelned a digitálisan tanuló gyerekeidre, megérteni és megértetni velük a tanyanyagot,
- reggel elindítani őket az iskolába,
- rájuk nézni, segítséget felajánlani, segíteni leellenőrizni,
- kiszolgálni őket friss ebéddel,
- jelezni nekik, hogy szünet van,
- ki zavarni őket trambulinozni, vagy levegőt szippantani,
- mozgásra rábírni őket,
- elintézni a bevásárlást, lakás tisztán tartását,
- értelmezni az egymásnak ellentmondó és kevésbé megnyugtató híreket,
- berendezkedni hosszútávra,
- gondoskodni távolról a szülőkről, nagyszülőkről,
- meghallgatni ezer segítségkérést, panaszt, indulatot, fájdalmat,
- vidámnak, jó partinak, odafigyelő és megértő társnak lenni stb.
Hogy lehet ezt bírni?
Meddig lehet ezt (így) bírni?
Merülnek a lelki tartalékok?
Azt szeretném, hogy kibírd a nehéz időszak végéig. Hogy legyen erőd, hogy legyen reményed, ötleted.
Elindítok egy rendszeres kikapcs-gombot, az elején 1 perceset.
Közösen fogjuk végigülni – csendben -, aztán se szó, se beszéd, mindenki megy a saját dolgára.
Minden nap.
Ez a kezdet, a többit pedig meglátjuk.
A cél, hogy naponta LEGALÁBB 1 percig csöndben legyünk, elvonultan és kizárólag magunkra, érzéseinkre figyeljünk.
Csatlakozz a csoporthoz és hamarosan kezdünk. Katt erre a linkre!
Ha velem tartasz, képes(ebb) leszel másokra, jelekre jobban figyelni, rád is jobban figyelnek majd, jobban megérted a helyzeteket és remekül fogod tudni kezelni is.
Huba
