Kezdjetek el élni!
Ma reggel tanítás előtt a suliban az asztalok korona vírus elleni fertőtlenítő takarításával kezdtem. Nem hencegés, semmi truváj, csak beugrottam.
Tegnap este olvastam a szülői levlistán, hogy az amúgy is takarítóhiány mellett a maradék 2 takarító lebetegedett. Így a tanítóknak, tanároknak kell a padokat letakarítani, a termeket tisztán tartani. A folyosókat, közös helyiségeket nem is tudom, hogyan oldják meg ebben a többszáz fős iskolában.
Este írtam üzenetet az igazgatónak, azt felelte, örömmel veszi a segítséget, ¾ 7-re hozza a tisztítószereket.
És így is volt. Nagy dobozzal érkezett, ő szerezte be tegnap a DM-ben.
Berángatott még 2 koránkelő gyereket (majdnem sikerül másik 2-t is befogni, de ők különórára jöttek) és 3-an töröltük végig a termekben a padokat. Az első csöngetésig pörgettük. Elég jól haladtunk, a végére teljesen belejöttem.
A tanárok közt végigfutott a hír, hogy egy apuka bejött takarítani. Megkönnyebbült arccal és hálálkodva köszöntek. Nekik ma egy hangyabokányit jobb napjuk lesz.
Miért írtam mindezt le?
Azért, hogy nem megyünk azzal most semmire, ha a kormányt, az operatív törzset, az iskolafenntartót (ami sok esetben nem az önkormányzat, hanem a KLIK), a polgármestert, igazgatókat szidjuk, bíráljuk.
Gyerünk, nézzünk utána, mit tudunk segíteni, amíg be nem zárják ezeket a nagy intézményeket!
Kérdezzük meg, jól jön-e tisztítószer, törlőkendő, gumikesztyű?
Szervezzük meg a szülői munkaközösséggel a kieső munkaerők pótlását.
És törekedjünk a mindannyiunkat érintő infókat leellenőrizni!
üdv, Huba
