Régóta várt pillanat jött el.
No nem az, hogy ilyet tudjak rajzolni!
Vagy, hogy ilyet kapjak ajándékba egy boldog gyerektől.
Vagy hogy BEATLES koncert hangulatát kapjam.
Pedig éppen Paul McCartney lettem.
Hanem az, hogy megtehessem, hogy szabadon kiránduljak.
Kiránduljak a zenei mókák világában, és gyerekeknek zenélhessek, velük dalolhassak.
Szerdánként délelőtt egy dunakeszi oviban, délután egy másikban tartok játékos foglalkozást. Óraadó lettem (2013-2015).
Mégis mit jelent nekem ez?
Kikapcsolódást, feltöltődést, inspirációt és gyakorlást.
Gyakorlás
– a zenében,
– ötletekben,
– improvizációban,
– csoport vezetésében,
– érdeklődés fenntartásában,
– konfliktuskezelésben
és még sorolhatnám.
A tegnapi sztori:
A délelőtti foglalkozáson egy viszonylag nagy teremben 20-23 gyerkőc.
A legtöbb gyerek eleven, részt vesz a mókában. Dalolnak, táncolnak, nevetgélnek.
De van aki, csak ücsörög, néz maga elé. (Ceremóniamesterként hamar felismerem: pont úgy mint egy laxiban!:))
És amikor vége lett, a gyerekek kiszaladtak felöltözni, hogy kimehessenek az udvarra.
Akkor az egyik kis srác, Olivér, aki látszólag nem sokat tett hozzá a bulihoz, ezzel a rajzzal szaladt felém: „Ezt neked rajzoltam!”
Valószínűleg az öltözőszekrényéből rántotta ki, ami be volt készítve, hogy hazavigye megmutatni édesanyjának, édesapjának.
Na és hogy kerültem a BEATLES koncertre?
A Holló és a Róka Romhányi verset zenésítettem meg hip-hop kedden reggel, mert láttam, hogy éppen azzal a mesével foglalkoznak az egyik óvodában.
Amikor a gyerekeknek elmeséltem a történetet és utána eldaloltam, a róka hízelgő hangján úgy visítottak a nevetéstől, és sikították, hogy méég egyszeeer, tisztára a BEATLES koncert villant be.
Ekkor kapott el az érzés, hogy én vagyok most Paul MacCartney. Nem számítottam rá.
És azt sem bánom, hogy kiesett egy nap, amikor – emiatt – nem tudtam dolgozni, annyira eltöltött az érzés.
Hiszen úgyis 8 napból áll egy hét, nem igaz?
Hubadúr
