Csak azért is elutazunk a tavaszi szünetben!

Elutazni koronavírus-karantén idején? Na még mit nem! Mi csakazértis útra keltünk, dacolva minden #maradjotthon intéssel.

– Úgy el szeretnék utazni valahová!
– Hova mennél szívesen?
– A Velencei Karneválra – felelte 8,5 éves kislányunk.
– Ti hova mennétek el? – indítottam el a körkérdést.
– De most, a karantén idején?
– Ne gondolkozz feltételekben, korlátokban. Mi lenne a vágyad?
– De nem szabad elhagyni az otthonunkat!
– Igen, tudom, arra vagyok kíváncsi, hogy ha lehetne, hova utaznál el.

Így aztán összegyűjtöttük, ki hova lépne le a tavaszi szünetben. Íme a lista:

  • 10,5 éves fiunk: Vasúttörténeti Park, Bárdudvarnok
  • Kislányunk: Ljubljana, Velencei Karnevál.
  • Feleségem: Noszvaj, Hamburg
  • Én: Cseppkőbarlang, tengerpart

– No, srácok, akkor mi ezt megszervezzük, bízzátok ránk! A tavaszi szünetben utazni fogunk!

Értetlenkedve néztek, érezték, hogy a tilosban járkálunk, amit aztán nagyon nem kéne. A délután és másnap folyamán többször méregettek bennünket gyanakodva, ki is mondták, hogy valamiben sántikálunk.

Mi pedig elalvás előtt izgatottan, egymás szavába vágva tervezgettünk, ötleteltünk, kelléklistát, bevásárló listát írtunk. Mivel amúgy is kellett menni boltba, hát kiegészítettük a listát pár cuccal. pl. tintahal, mert azt imádtuk a szlovén tengerparton.

Napfény csillant meg az életünkben, mert elég sűrű 3 hetünk volt nekünk is, mint feltételezem sokaknak az egész világon. Bár a gyerekek, mivel nem hallják a híreket, nem beszélgetünk a vírusról (annyit), és nem hallják az osztálytársaktól a témába vágó okosságokat, felszabadultabbak lettek.

Én időszakosan elveszítettem a munkámat a rendezvények, esküvők elhalasztásával, olykor megzuhanva ténfergek a lakásban, máskor leckét ellenőrzök, javítok, együtt tanulok, a legkisebbet pelenkázom, fürdetem, altatom, htb-zek, fát, füvet ültetek, locsolok, gitározgatok…

Feleségem hihetetlen sokoldalúan zsonglőrködik a rengeteg tennivaló között. Osztozunk, amiben lehet. Válaszolgatunk az ezer kérdésre, kommunikációs ingerre, amelyekről ezidáig semmit sem tudtunk, mert az iskolában pörgették ki a gyerekek.

És figyeljük őket, nehogy magukba zuhanjanak a korosztályi érintkezés híján. Így meetingeket szervezünk nekik, lehetőleg minden napra.

Nem akartunk 0-24-ben animátorok lenni, végül a túlélés és békés együttélés érdekében azzá lettünk.

Előkerült a bőrönd

Csütörtök előestéjén átrendeztük a nappalit: elfordítottuk a kanapét, másik szőnyeget hoztunk be, áthelyeztük az ebédlőasztalt. Nyomtattunk RECEPCIÓ feliratot, regisztrációs lapot (chek-in), üdvözlő szöveget a képzeletbeli wellness szálloda nevében.

Merthogy az első állomás Noszvaj, egy olyan sok csillagos szálloda, ahol végre kiszolgálnak bennünket és nem kell traktálnunk senkit.

Reggel egy kis bőröndbe összeszedtünk 1 napi váltásruhát, fürdőruhát, az útra olvasnivalót.

Nem engedtünk be senkit a nappaliba, és a garázson keresztül hagytuk el a lakást, hogy a gyerekek kedvencét, a frissen megfőzött tejbegrízt és a sokcsillagos szállodákat leköröző terítéket ne vegyék észre.

Beszálltunk az autóba.

– Figyusztok! Elmondok egy játékszabályt: bármi történik ma és a tavaszi szünetben, legyetek rá nyitottak és fogadjátok szeretettel, mert anyucival mi is nagy szeretettel készültünk rá. Benne vagytok?

Nem tudták még, mire bólintottak tanácstalanul igent.

Békeidőben ezt elleneztem volna, most az autóval tettünk egy kört a lakótömb körül. Gyerekek becsukott szemmel tippelték az autó ringatózásából, merre haladunk. Vicces volt, ahogy néha teljesen más irányt érzékeltek.

A Vacak (áthúzva) Szuper Szálló

A „szállodához” érve előrerohantam, ezalatt a többiek kivették az éppen ma 1,5 éves babát az ülésből, a csomagtartóból a bőröndöt és kissé savanyú ábrázattal, mintegy becsapva csoszogtak be a járdán.

Az ajtóban a recepciós ingben, csokornyakkendőben várta és köszöntötte a vendégeket. Kezükbe nyomta a regisztrációs lapokat, tollat. Az első feladat máris kizökkentette őket a hétköznapokból, és kezdtek átállni a távoli noszvaji időzónára.

Persze ebben sokat segített az is, hogy megcsapta az orrukat a mepglepi-tejbegríz ínycsiklandozó illata. Boldogan járultak a svédasztalhoz, majd a csak és kizárólag családunknak lefoglalt – egyetlen –asztalhoz.

Reggeli után madárlesre mentünk a „noszvaji erdőbe”, előkerült a távcső, a jegyzetfüzet, és striguláztuk a csicsergő, felröppenő, megbújó madarakat.

Visszatérve a szálloda kertésze meglocsolta a frissen hajtó füvet, míg a gyerekek a sportkomplexum trambulinján fárasztották magukat. Milyen érdekes, hogy egészen másképpen rugózik, pedig pont olyan, mint a mienk otthon.

Ezer ilyen utalással szórakoztattuk magunkat, ami kifejezett boldogságot okozott nekünk is, hogy ennyire benne vannak a játékban.

A reggelinél jeleztem nekik, hogy most minden szerepet nekünk kell eljátszani, így napközben került takarító, asztalt terítő, felszolgáló, mosogató személyzet is.

Masszázst a gyerekek vállalták, ma épp kedvezményesen. A wellness részlegen – a teraszon – egy nagy dézsába öntöttem a meleg vizet és megtartottuk az első szabadtéri pancsolást. (Ezt a dézsát a frissen ültetett Rejtelmek Ösvénye fáinak locsolásához vettem – itthonról viszem oda a vizet 2-3 naponta.)

Kézműves foglalkozás is része a szolgáltatásnak: délután tojásfestés lett volna, de már nem fért bele az időbe.

– Idáig ez a legjobb tavaszi szünet! – ujjong a kislányunk egész nap, de tinisedő fiunknak sincs semmi ellenvetése.

Vacsi után a „játékteremben” csocsóztunk egy múlt héten megjavított kicsi asztali pályán – ugyanúgy a nappaliban.

Márpedig utazni kell!

Holnap Ljubljanába utazunk és átugrunk a Velencei Karneválba is. Nyilván saját készítésű jelmezekkel, pizzasütéssel. Webkamerákat, gugli térképet, leírásokat, hangulatokat fogunk böngészni, de el ne áruljátok nekik!

Holnapután mozis napot tartunk, utána vasútmodellezni fogunk, maketteket, hegyet építeni gipszből. Hétfőn este a locsolkodás után cseppkőbarlangba megyünk: fel a sötét padlásra, ahol elemlámpával és csöpögő hangeffektekkel megspékelt ismeretterjesztő túrát tartok a családnak.

Lesz majd színházlátogatás is, kiöltözünk hozzá, naná! A visszarendezett kanapéról fogjuk nézni az előadást. És persze csillagles a bárdudvarnoki sütögetés után a Zselici Csillagparkban.

Tervünk ezer, amelyek között vígan lavírozunk, engedve a csak-úgy döglésnek is, mégis pici keretet, színt adva a szünet napjainak.

Ha ezt mástól olvasom, régebben rosszul lettem volna, mert olyan ideális és hibátlan, mint az Anna, Peti, Gergő bármelyik fejezete. Lemondtunk nagy ívű tervekről, szépen érlelődünk mi is, alkalmazkodunk és berendezkedünk az élhető sűrűségre.

Most hogy ezt írom, fiunk még lefekvés előtt amolyan elköszönésként visszajön és kipirult arccal mondja:

– Apu, nagyon klassz volt ez a nap, remélem, jót fogok itt, Noszvajon aludni!

Hubadúr
ceremóniamester esküvőre, játékmester szülinapi zsúrokra

Street Gábor HUBA

A szerző elkötelezett híve a könnyed, barátságos és professzionális rendezvényeknek, ünnepeknek. Ajándékdalaival pedig életre szóló élményt ad minden jelenlévőnek.