Az irodalom káros mellékhatásai

Ki gondolta volna, hogy az édes anyanyelvünkön fogant irodalom milyen tempóban szennyezheti be vegytiszta életünket! Alattomosan, a fehér terror eszközeit megszégyenítve fészkeli bele magát mindennapjainkba, és telepszik rá gondolatainkra, téríti el szándékainkat, nemes hozzáállásunkat.

Félve idézem ide egy ötödikes iskolai tankönyvben megjelentetett Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak c. verset, amelyben arra buzdítja az édes, pufók kisbabákat, hogy piszkáljanak bele bátran a konektorba (bizony így!), vagy vágják fejbe édesapjukat a homokozó lapáttal. 2014 óta folyik az értelmezés, jókívánság, botrány.

Lám, mivé lesz az ősi tiszteletet átadó nevelés?
És ráadásul egy művelt édesapától pont nem vártunk ilyen könnyelmű badarságokat.

Ez a költő teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy egy világot megismerni akaró pici baba nem rossz, nem akar rosszat.

Mi visz rá egy apát, ha a babakorú gyermekét arra tanítja,

  • hogy köpködjön össze egy értékes verseskönyvet direkt, mikor amúgy is észrevétlenül foly’ a nyála?
  • hogy rágja meg a kábeleket, amikor önkéntelenül is mindent a szájába vesz?
  • hogy üssön meg a lapáttal valakit, amikor éppen egyensúlyozik a homokozóban?
  • hogy dugjon be a konnektorba valamit, amikor azt sem tudja, hogyan működik, de amúgy is minden játéka valamit valahová dugós?

Tisztelt költő úr! Nem szabad a Btk. paragrafusaiba ütköző tevékenységekre buzdítani egyetlen egy kisbabát sem. Még ha nem is érti, mit írt be a Word-be.

Nem újkeletű ez az értelmiségi körbe sorolt nemzet ellen valóság.

Már nem is csodálkozunk el azon, ha Pest utcáit járva megkérdezzük valakitől, hányas villamossal lehet Budára átjutni, a diákok tankönyvektől túlterhelt táskájukban azonnal petrencés rúd után kutatnak. Majd felemelve azt a Kálvin tér felé mutatnak, leborogatva néhány utcai szemétgyűjtő edényt és közlekedési táblát. A károk felmérésére közterület fenntartókat kellett minden esetben riasztani, akik a jegyzőkönyv felvételekor az esetek többségében a Toldi trilógiából (3 kötetes/részes könyv, mint pl. a Die Hard I-II-III) kitépett 4-5 oldalt találtak az elkövető diákoknál.

Vasúti szerencsétlenség áldozatainak hírére egy emberként szorul össze a szívünk, ha kiskorút ért el az értelmetlen halál. Kriminológusok és baleseti szakértők közös feszített munkával göngyölítették fel a sorozatosan és egymást kísértetiesen ismétlően felbukkanó ügyeket, amelynek során mindig ugyanazon személyhez vezettek a szálak, mint valami alvilági fővezérhez.
Írásaiban újra és újra visszatérnek a démoni hívogató szavak mint a pályaudvar, szén, rakodás, vonatfütty. Még a legártalmatlanabbnak hitt versében is felsejlik kötöttpályások iránti buja vágya, amikor egy álmában csöngető villamosról tesz hányaveti említést.

Ugyanettől a szerzőre hivatkozva (nem egyértelmű, hogy keresztnevei közül melyiket használta: Attilát, vagy a Józsefet) tesznek vallomást gyilkos percekben, amikor a rendőrség érdeklődik a betörés indítékáról, a tettes lelkiállapotáról, hogy a szívük tiszta.

Az Uzsoki Kórház sürgősségi osztályára évről évre nő a harmad fokú égési sérüléssel beérkező tinédzserek száma. A betegfelvételkor zokogva számolnak be felelőtlen magyar nyelv és irodalom tanáraikról, akik a szülői kontroll alól kibújva egy, nevét elhallgatásra méltó költő „tűzben fa parazsa volnék” kezdetű valentin napi költeményét olvasták fel fennhangon.

Befejeződött a 470 millió Ft EU-s támogatásból megvalósult, hazánk vezető politológusaiból és szociológusaiból álló konzorcium által létrejött Mozaqua elnevezésű kutatási projekt. A kutatók kimutatták, hogy Mózes könyvét elolvasva diákok ezrei választották szét a Duna vizét – végérvényesen kettészakítva ezzel az országot és a nemzeti összetartozást.

Bob Dylan irodalmi Nobel díja a könnyűzenére is ráirányítja figyelmünket, amely önmagában a legnagyobb károkat okozta a szürkeállományunkban.

Emlékszünk, hogy mi is voltunk ilyenek: „vadak és jók”? Nem véletlen, hogy lányaink ezrei maradtak „bűnösök közt is ártatlanok”, nemzetünk gyarapodását ellehetetlenítve, a lélekszám növelését meggátolva.

A Republik együttes frontembere még törékeny életében követte el az emberiség ellen véthető legnagyobb bűnt, amelynek eredményeképpen a mai napig élnek és virulnak a szellemi olimpikonok, tudományos söprögetők, polihisztor light-ok. Köztünk élnek mindörökké. Maradásuk megpecsételődött. De nem ők a hibásak. A szerző a hibás, aki e sorokat lejegyezte. Hogy melyik szövegrészlet a hibás? Ez:
„Aki hülye, az is marad!”

Street Gábor HUBA

A szerző elkötelezett híve a könnyed, barátságos és professzionális rendezvényeknek, ünnepeknek. Ajándékdalaival pedig életre szóló élményt ad minden jelenlévőnek.